Wloff Blog

Catalog

2024. June 23.

Nemzetközi Kapcsolatok Gyorstalpaló

A következőkben végig fogjuk zongorázni a nemzetközi kapcsolatok jelentősebb nézeteit, nagyrészt vázlat szerűen, kiragadva a lényeget. A cél, hogy könnyebben megértsük, miről beszél a nyakkenddős a hírekben, a közösségi médiában, milyen húrokat penget, vagy hogy az egyes eseményeket ki, hogyan magyarázza. Talán lesz majd egy másik bejegyzés, ahol konkrét példákat veszünk, történelmieket és jelenkoriakat.

Amit itt saját szavakkal írok nem saját vélemény, hanem mind olyasmi, amit ki lehet hámozni politológiai szakkönyvekből - mint például az Oxfordi Egyetem által 2022-ben ismételten kiadott Bevezetés a Nemzetközi Kapcsolatokba című tananyag - és előadásokból.


Realizmus

A nemzetközi kapcsolatoknak egyetlen valódi, önálló elmélete van, ez a realizmus. Az összes többi pusztán kritikája, kiegészítője, továbbfejlesztése ennek. Cca. 2500 éves történetét - mely Thuküdidés Peleponnészoszi háború c. munkájáig nyúlik vissza (és talán már a suméroknak is volt egy-két gondolatuk ezzel kapcsolatban, ki tudja) - nem fogjuk most áttekinteni, elég annyi, hogy a mai napig is fejlődik, bővül, változik, és képviselői is megfogalmaznak ellentétes véleményeket.

A lényegesebb pontjai, melyekkel kapcsolatban általában egyetértés van:

Megjegyzés: lehetséges, ezt majd egy másik bejegyzésben ki fogom fejteni jobban, nem könnyű azt felfogni, hogy egy háborúban mindkét fél védekezik, és aki kirobbantja a háborút (először üt), az is biztonsági okokból, az állam védelmének érdekében teszi.

A fent leírt szituáció legnagyobb hátulütőjét a realisták Biztonsági Dilemmának nevezik. Summázva: ha minden állam békét akarván elkezd készülni a háborúra, annak a vége nem béke lesz. A biztonság növelésével (tipikusan: fegyverkezés) a háború kirobbanásának esélye nő. Azaz minél nagyobb a biztonság, annál kisebb a biztonság, és annál inkább szükség van a biztonság növelésére.

Tehát fegyverkezzünk vagy ne? Ha nem tesszük, egy tőlünk erősebb állam meg fog támadni minket, hogy erőforrásainkkal a saját biztonságát és hatalmát növelje. Ha viszont fegyverkezünk, megelőző támadás áldozatai lehetünk. Hacsak mi meg nem előzzük egy támadással.

Photo of Otto von Bismarck. Otto von Bismarck a realizmus legtipikusabb gyakorlati alkalmazója; Lincence: Public Domain; Taken from: Wikimedia Commons

Liberalizmus

A realista azt mondja "a világ így működik, nem tehetünk semmit, csak elfogadni, és alkalmazkodni". A liberális azt kérdezi, tudunk-e ezen változtani? Ki lehet-e kerülni a háború csapdájából? Lehet-e növelni a bizalmat? Van-e módja az érdekegyeztetésnek? A válasz tömören: mindezt lehet, kölcsönös egymásrautaltsággal, elkötelezettségel, információcserével. A háború nem a politika terméke, hanem a félelemé és kételyé. Khm. Kivéve bizonyos hárborúkat.

A liberális külpolitika pillérei:

A szabad kereskedelem:

Transznacionalizmus:

Demokratikus Béke-elmélet:

A nemzetközi szervezetek, intézmények

Önrendelkezésért vívott háborúk jogosak:

Ideológia mindenek előtt:

Ahogy a realizmusnak megvan a maga hátulütője, a liberális-békeparadicsomnak is megvan a maga kígyója. Ez pedig az a felismerés, hogy ha a demokrácia garantálja a békét a demokratikus országok között, akkor a nyilvánvaló megoldás a globális béke elérésére az, ha minden országot demokratikussá teszünk, ha kell - ideológiai fanatizmusból és/vagy kötelességérzetből fakadóan -, erőszakkal megsürgetve. Azaz a békéhez, újabb és újabb háborúkon, forradalmakon, puccsokon, destabilizáción át vezet az út.

Photo of Wodrow Wilson. Woodrow Wilson amerikai elnök, liberális külpolitikáját gyakran említik wilsoni idealizmusként; Lincence: Public Domain; Taken from: Wikimedia Commons

Marxizmus

Lényegét tekintve realizmus, azzal a kitétellel, hogy a fejlett, kapitalista (gyarmattartó, ex-gyarmattartó), imperialista nagyhatalmak elnyomják, szabotálják és kizsákmányolják a kisebbeket.

Megkülönböztetnek belső/magterületeket, félperifériát, és perifériát, ezek között egyenlőtlen értékcsere megy végbe, a mag elszívja az erőforrásokat a perifériától, hogy növelje saját hatalmát és biztonságát.


Konstruktivizmus

Ha a külpolitikai gyakorlatot megfigyeljük, azt látjuk, hogy jelentős eltérések vannak abban, amit az elmélet mond, és ami történik a porondon. Például a realista elvekkel ellentétben a valóság az, hogy az államok nem mindig nyilvánvaló érdekek szerint döntenek, és a liberálisok pedig gyakran megválogatják, hogy mely államok irányában cselekszenek a liberális elvek mentén, és kivel szemben választják a realista hozzáállást. Az államok nem mindig egyensúlyra törekedve alkotnak hatalmi tömböket, és megesik, hogy realista külpolitikai húzásokat liberális elvekkel igyekszenek igazolni. A teóriák egyik legfiatalabbja, a konstruktivizmus, ezekre az ellentmondásokra és szabálytalanságokra kíván magyarázatot nyújtani:

Summázva: ha megértjük, hogy az államok és a nemzetközi kapcsolatok többi résztvevője hogyan látják önmagukat és másokat, akkor megértjük azt is, hogy mit, miért cselekszenek.


Így a bejegyzés végén tisztáznám, hogy a fentiekkel nem bélyegeket, cimkéket, skatulyákat szándékozok közvetíteni (illetve feljegyezni magamnak is), hanem olyan gondolatcsoportokat, amelyekből a többi elem is eszünkbe jut, ha a hírekben vagy olvasmányainkban találkozunk valamely tagjaival.